Teljes áron? Igen. Nincs fűtés. Nincs fűtés?! Az első osztályú kupéban?? Mi lehet a második osztályon? Meleg. A MÁV úgy látszik poluláris érzelmű, bársonyhuzatú ülésen utazóknak legyen elég a szebb miliő... Később azért langyos... langyos... a meleg, meleg előtt le kell szállni. Taxi? Taxi! Erre a címre szeretnék. Máris. Járt már itt? Restellem, de még soha. Sok szép látnivaló van ám a városunkban... Tetszik ez a lelkes lokalpatriotizmus. Nem sokkal a várkapu után, a baloldalon tessék keresni. Reggel nyolc óra. Dolog csak tízkor. Akkor séta. Gyönyörű. És különleges, mert egyszál magam lépkedek a várnegyedben. Ember, állat sehol. Ketten vagyunk, a vár és én. Jól kijövünk egymással. Impozáns. Szép. Szép és impozáns. A kilátás elbűvölő, a korai nap ráragyog egy, két macskakő közé szorult, letört tűsarokra. Vajon hogy ment haza a sarok gazdája? 
              Talán egy kávét... ki kell menni a várkapun újra, csak ott... se. Errefelé úgy látszik nem divat a korai kávézás, mindenhol később nyitnak... sebaj a sétával frissülés legalább olyan hatékony... vissza... Még egy szűk órát kell várni, de hiszen itt van büfé!! Csak feketén, igen. Hanyas tárgyaló? Ja igen. Ne tessék ám izgulni! De hát csak tanú vagyok!? Hallottunk már olyat, hogy valaki tanúként ment be, és vádlottként jött ki....MI?!?! Hehehe, csak vicceltem, ne tessék izgulni! Jó vicc... Ön is a tárgyalásra? Igen. Zárkózott. Láthatóan kellemetlenül feszeng. Oldani próbálom a helyzetet, elmesélem az ügyet, fűszerezve a véleményemmel. Hogy ilyen nyilvánvaló marhaságokkal kell foglalkozni egy megyei bíróságnak!? Hát nem nevetséges a vád?! Hümmög, elhúzódik, úgy látszik nincs beszédes kedvében. 
                Na, már jönnek az ÜGY főszereplői, , jó reggelt, jó reggelt, az ügyvéd úr is,   tessék, már a bíró is jön, szép szál fiatalember, mosolygó szemmel, zárkózott meg megy utána. Hát az minek megy be, ő az ügyész, Medve Anyám, én az ÜGYÉSZNEK MONDTAM EL, HOGY A VÁD, AMIT KÉPVISEL MARHASÁG, MEG NEVETSÉGES?! Hogy is mondták a portán? Tanúként megy be vádlottként jön ki... Az iratait kérem... hogyan kerültek kapcsolatba... amit fontosnak tart... Egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy Pelikán József gátőr modorában elhebegjem, Tisztelt Bíróság, én akkor még nem sejtettem, nem jut eszembe, hogy mit nem sejtettem, de azt semmiképp, hogy elsőbálos tanúként ügyészeket fogok inzultálni a tárgyalás előtt, különös tekintettel a vád minőségére... Aztán elmondom, amit fontosnak tartok. Ügyész úrnak van kérdése? Nem merek ránézni. Nincs. Elmehetek. ELMEHETEK?? Ahogy jöttem? Mint tanú? Milyen szimpááátikus bíróság ez! Na rohanok, amíg lehet.
                                  Erre kell? Igen erre. Hová megy? Ugyan, mit taxi, ott a 4-es busz megállója, az pont oda... Ott tetszik kapni... előlre tessék menni... majd szólok, ha le kell szállni... Segítenek, van idejük rám, mosolyognak, készségesek. Ők. A város polgárai. Akik nem idegenszívűek az idegenhez. Meg tudnám szokni... A 6-os vágányra jön, elnézését kérjük, de öt percet késik... majd én kinyitom... persze, foglaljon helyet. Minek fűtenek ennyire... pazarlás... reggel majd megfagytunk... meg van bolydulva itt már minden... közel lakik a pályaudvarhoz? Akkor egy kései ebédre még hazaér. Haza.