Részeg Szamár

Nézem én itten a televíziókban ezeket a gyerekembereket, akiket nagy/?/ tehetségekként hirtelen belódítottak a rivaldafénybe, a filléres sztárvilágba, aztán úgymaradtak... Sajnálattal nézem őket, mert lesz bajuk elég. Akikre viszont nem gondolok sajnálattal, azok a sztárocskák szülei. Na, ők megérdemelnének néhány istenes tockost! Főleg a nyilatkozó anyukák, akik könnyek közt sipognak, sápognak, hogy jaj ez a kegyetlen média, mit el nem követ az ő arany magocskájukkal, hát ez borzasztó!

Ki vitte oda vazze'?!

Kezdem Utassy (Utasi?) Árpival, a "Csillag születik" tv-s tehetségkutató verseny mesemondó győztesével, ezzel a, nagyon aranyos, amúgy egyenletes fejhangon rikoltozó, határontúli magyar fiúcskával. Ő mitől is akkora tehetség? Megmondom én: a szívszaggató nyomorról készült, hatásvadász, otthoni felvételektől, és Fábry Sándortól, aki szemlátomást már a verseny elején eldöntötte, hogy Árpigyerekre költi az RTL-klub a főnyeremény egymillát, akárki meglássa! Nem is lett volna ezzel semmi gond, ha Fábry a "Ki a legszegényebb gyerek szerte Nagymagyarországon?" szociálpolitikai verseny zsűrijében ült volna. Áhítom, bár pöngette volna ki Fábry az Árpiék üres kasszájába saját zsebéből a milliócskát, bizonyságul, nem csak a szájával tud ő a magyarságért tenni! De hát a más pénzéről ugyebár mindig könnyebben rendelkezik még egy fajmagyar médiahérosz is...

Naszóval Árpink vitt mindent, és mindjárt főszerepet kapott az egyik vidéki színházunknál, gázsi itt, fellépti díj ott, jöttek a forintocskák a családi kasszába, íródtak a cikkek, készültek a tv-interjúk. Árpianyu pediglen HALLGATOTT! A média ekkor még nem tűnt kegyetlennek, sőt! És akkor sem, amikor Árpink szerződését a színház NEM HOSSZABÍTOTTA MEG, JAJ A SZÍVEM! Egy kiskölyök nem játszhat évekig színpadon, hát hallottak már ilyet?! Árpianyu a média segítségével jól odamondogathatott, hogy ő akkor most mennyire csalódott. Nem ám örült, hogy a kisfiát nem kell esténként színpadra taszajtani, amikor más, hasonló korú gyerek játszik, vagy már alszik, nem! Hiába, anya csak egy van. És most, amikor a Tóth Lüszit, a Megasztár oviszekciójának aranytorkú, tizenhárom évesét KRITIKA ILLETTE, és ezen az ő anyukája kiakadt, Árpianyu megizente, tudja miről beszél, ő aztán megtapasztalta, mire képes a média?!

MIRE??????????? Arra, hogy annyi pénzt tömjön a "helyesjelenségdesemmi több" Árpi zsebébe, amennyit anyuapu két életen át se tudott volna megkeresni? Arra, hogy jut már mindenre, amiről azelőtt még álmodni se mertek? Elkésett tanácsom: az ilyen kivételes, és meg nem érdemelt szerencsét szépen meg kell köszönni, és haza kell menni. Hálával és csendben.

Különben is, most Lüszianyun van a picsogás sora. A csúnya média, kritizálja az ő érzékeny kislányát, hüpp! És ezt az ő, szintén érzékeny lelke nem bírja már, na! Hát... otthon is lehetett volna tartani a kis dalospacsirtát, a babái között, mert bármennyire is fejlődik a világ, neki még ott a helye! Ott bizony, nem kis örömleánykának maszkírozva és öltöztetve a Megasztárban! Ahol még azt a gyomorforgató perverziót is engedélyezték, hogy egy gyereklány érett asszonyi érzelmekről szóló dalt süvöltsön az amúgy tényleg remek hangján. (Remek hangból jól állunk, ezt épp a dalversenyek bizonyítják kies hazánkban, a művészethez viszont több kell, mint acélhangszál.) Vajon ki kéri majd számon Lüszianyun, hogy sunyi, kis majmot csinált egy tündéri kislányból, aki bár iciripiciri azért jól tud a kamera előtt ugrálni, szavazzatok rám, szavazzatok rám, nagypapit köszönteni, ha csökken a népszerűség... Ejj! Mi Lüszianyu nagy álma kislányával kapcsolatban? Szerinte mi lehetne belőle?

Mondjuk egy, szintén megasztáros... Tóth Gabi? Akinek szegény szüleit úgy tűnik senki nem világosította fel arról, hogy az ivarérettség nem jelent felnőttséget. Így, amikor a félig gyereklányra rászakadt a fenenagy sztárság, egy egész ország nézhette végig, hogy roppan össze súlya alatt, hogy torzul, rokkan bele testileg, lelkileg. S amilyenné lett, azt jóérzésű ember nem tudja szánakozás nélkül nézni. Egy húsz éves, hisztis, tanulatlan, modortalan, jó torkú baba, aki anyukájával alszik, ha fáj a lelke, de már nagykorúsága előtt együtt élt nagy szerelmével, meg a többivel, egy soha fel nem nőtt kislány, akinek nővé kellett válni, amikor még nem volt itt az ideje, s aki azóta is képtelen elhelyezni magát a világban.

Megérte? Megéri?

Bizonyos anyukáknak úgy tűnik - vastagon!